A börtön ablakába

 Barna srácról szól ez a dal,

tizenhat éves volt, fiatal,

Csókja édes, akár a méz,

meghalok ha rám néz.

 

Éltünk mi együtt oly boldogan,

szerettük egymást halálosan,

de jött egy másik s elvette őt,

nem vártam meg a következőt.

 

Hogy is volt már, nem is tudom,

Rájuk találtam egy kis, zöld padon,

Előttük álltam, kezembe’ kés,

Aztán meg jött a számonkérés:

tíz évet kaptam, egy életet éltem,

letelt a tíz év, hazakerültem...

 

A börtön ablakába soha nem süt be a nap,

az évek tovaszállnak, mint egy röpke pillanat.

Ragyogón süt a nap és szikrázik a fény,

csak a szívem szomorú, ha rád gondolok én.

Szeretlek én. Daram, darararam, daram…

 

Egy késő üzenet, egy megkésett levél,

amelyben üzened, hogy nem vagy már enyém.

Ragyogón süt a nap és szikrázik a fény,

csak a szívem szomorú, ha rád gondolok én.

Szeretlek én. Daram, darararam, daram…