Elkártyáztam a gyönge szívem,
suhogassad
meg a szoknyád, hajnal.
Pálinkát
lehelek rád szelíden,
s
megháglak nehezen, halkan.
Jöjj
Oroszország, vodka virága,
nevetés
nékem az élet.
Pincefehérek
a volgai fák
és
tejszínű szűz ez az ének.
Lebukik
fejem és úgy zokogok,
haloványul
bennem a bánat.
Veretik
körülöttem az ősi dobot,
szaladok,
Hajnal, teutánad.
Ez a
csontpufogás, ez a hanti rege
hitemet
hirdeti híven.
Katatón
bálvány légy fekete,
hiszen
elkártyáztam a szívem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése