Tüzesszemű, barna kislány
üldögél
a patak hídján.
Szép
legény megy arra,
lágyan
szól a hangja:
Vizet
innék, adj hát!
Mézes
szónak ne higgy, kislány,
mert a
legény igen hitvány,
megissza
a vizet,
ellopja
a szívet,
s végül
ott hagy árván.
Kedvesem
a hegyen járt már,
legeltette
ott a nyáját.
Messze
elment,
messze
elment,
úgy fáj
a szívem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése