Vörös Csepel

 Még, még, még és még,

a burzsujnak soha nem elég!

Lásd, lásd, lásd és lásd,

a sorsod az elpusztulás!

A munkások garmada éhen gebed,

az éhség s a szenny marja fel testedet,

éhhalálra ítélt ez a rend.

S a gégédre hurkol statáriumot,

és tapsolnak hozzá a rongyárusok,

Büchlerek, Peyerek, Stopperek.

 

Vörös Csepel, zúgjon a hangod,

Váci út felelj neki,

Dunántúl, Alföld, együtt a harcban,

jelszavunk megrengeti-rengeti,

nem fogunk pusztulni éhen,

nem tűrünk csendben tovább!

Vörös Csepel, vezesd a harcot:

Kenyeret! Vajjal!